Még akkor is, ha most kikerekedik a szemed és azt mondod, hogy dilinyós vagyok. Nyugodj meg, ezt én sem gondoltam mindig így. A kényszer szüli, s egészen az óvodától való túlterheltség azt, hogy a tanulás szépsége, élvezetessége a diákok számára elmúlik. Meg kell találd az utat, az utadat, magadnak kell rájöjj, hogy mi okoz örömet. Engem egy külföldi utazás változtatott meg, tizenhét éves koromban. Az addig bukdácsoló, igazán semmilyen tudomány (és az olvasáson kívül ténylegesen semmi... - ) iránt nem érdeklődő énemből az utazás végére tervekkel, célokkal teli, ambiciózus lány lett. Különösebb magyarázatot én sem tudok adni a változásra, talán csak azt, hogy megismertem egy idegen kultúrát, egy más mentalitást, s azt, hogy ha tanulok szinte bármit elérhetek. S itt elődlegesen ne az anyagiakra gondolj! Hanem arra, hogy tanulj bármit, érdeklődj bármi iránt, legyen az humán-, reál-, természettudomány, képzőművészet, idegen nyelvek, értelmet adsz a mindennapoknak, szélesíted a látókörödet, kicsi, majd egyre nagyobb célokat tudsz tűzni magad elé, egyre jobban fogod érezni magad a siker által a bőrödben. 

Mindig szívesen segítettem társaimnak, de egymás helyett - bármilyen kár - nem tudunk tanulni. A kérdésre - amit éveken át én is feltettem néhány osztálytársamnak- "te mindig hogyan kapsz jó jegyet?" - idővel megkaptam a választ. Magamtól. Mikor mások kérdezték tőlem, csupán annyit feleltem valamennyi alkalommal, hogy "alázattal tanulok". Véleményem szerint "tanulni" meg kell tanulni. Ki kell tűzni egy célt s nem tágítani mellőle. Sosem szerettem a közhelyes mondásokat, sosem ültem önbizalomnövelő könyvek fölött. Úgy gondolom a cél elérése érdekében mindössze eltökéltség szükséges, a kifogások mellőzése, s szigorú önfegyelem.

Le kell szögezzem szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy megfelelő és stabil szülői háttérrel rendelkezem. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gondtalanul telt volna mind az anyagiak, mind az egyéb problémák terén az öt éves jogi képzés. Ezek megoldásáról a későbbiekben essék szó. Viszont azért, hogy ne csak egy szemszögből közelítsem meg a vitatott kérdéseket, több véleményt is figyelembe fogok venni: egyetemi, főiskolai tanulmányok mellett dolgozókét, önköltséges képzésen tanulókét, s nem utolsó sorban más szakokon tanulókét.

E könyv az általam tapasztaltakat helyezi a fókuszba, tehát a jogi egyetemi képzést fogom elsődlegesen több oldalról is górcső alá venni. Továbbá azt is szeretném leszögezni, hogy más jogi karok tanulóinak véleményét szintén csak érintőlegesen tudom bemutatni.

Bízom benne, hogy saját tapasztalataim, módszereim bemutatásával segítséget nyújthatok másoknak immár nem csak "jegyzeteimmel", hanem utat mutathatok ahhoz, hogyan kell egy vizsgaidőszakot kiegyensúlyozottan megélni és sikeresen teljesíteni, hogyan lehet egyes traumákat és problémákat úgy áthidalni, hogy ne váljék a tanulás rovására, hogyan, mikor, mennyit, miből érdemes tanulni, miként lehet egyéb szakmai tevékenységekre is időt szánni, szakdolgozatot, önéletrajzot írni, államvizsgákra készülődeni s ezek mellett még a barátokra, szórakozásra is gondot fordítani!

Köszönöm, ha elolvasod és remélem hozzájárulhatok tanácsaimmal sikered eléréséhez!

 Kép forrása: www.expertbeacon.com