Jelen részben azzal kapcsolatban szeretnék Neked tanácsot adni, hogyan dolgozz ki a vizsgán a kettő-öt-hat oldalas jegyzetedből egy mégrövidebb összefoglalót, hogyan add át az elsajátított tudást néhány perc alatt.

Sokan beleesnek abba a hibába, hogy szóbeli vizsgán a megtanult tételt szó szerint elkezdik mondatokba foglaltan papírra vetni. A legelső szóbeli kollokviumomon én is így tettem, sőt hosszú időn keresztül terjedelmes tételeket próbáltam kidolgoztam abban a tíz, tizenöt percben, amely a felkészülésre rendelkezésre állt. Erre sajnos nincs idő. Több alkalommal is megesett, hogy hiába feleltek előttem mások, két vagy akár három tételt is ki kellett húzni, s amikor terjedelmes, tartalmas tételeket húztam, egyszerűen nem jutott idő mindent leírni és fejből mondtam fel a lemaradt részt, aminek persze az lett az eredménye, hogy a vizsgadrukk közepette jól belekavarodtam.

Alapvetően a szóbeli feleletnek is megvannak az előnyei és a hátrányai. Előnye, hogy sokkal jobban meg tudjuk csillogtatni tudásunkat. Ha egy tétel gyengébben is megy, a más tantárgyakból elsajátított releváns ismeretek felvillantása már fél siker lehet a felelet közben. Megeshet az is, hogy valamit félremondunk, de az oktató felhívására rögtön ezt korrigálni tudjuk, vagy ha nem jut eszünkbe valami a vizsgáztató rá tud vezetni minket.

Hátránya, hogy egy feleletet szépen fel kell tudni építeni, nem elegendő csak felsorolásokat és fogalmakat tanulni, mint egy írásbeli vizsgára, komplexebben át kell látni a tananyagot. Nem utolsó sorban jó "beszélőke" is szükséges ahhoz, hogy pár percben elő tudjuk adni azt, amit hónapokon, vagy akár éveken át tanultunk. Ez a képesség az évek során vizsgáról vizsgára ki fog alakulni, finomodni, s az államvizsgákon már a papírra vetetett félszavak alapján is egy tartalmas és szakszerű felelettel tudunk szerepelni.

Mindenek előtt fontos a megjelenésünk. A vizsgának, a bizottságnak, a vizsgáztatónak adjuk meg a tiszteletet, de ne csak azzal, hogy felkészülünk, hanem hogy alkalomhoz méltóan kiöltözünk. Sokan felnőtt fejjel is képesek farmerben és dekoltált, utcai fölsőben, strandpapucsban megérkezni egy vizsgára. Ne a külsőnkkel próbáljunk jobb érdemjegyhez folyamodni. Öltözzünk szolidan, a legnagyobb melegben se viseljünk hátunkat, vállunkat, mellünket megvillantó fölsőket, ne húzzunk olyan szoknyát, melyből a hátsónk éppen hogy csak nem látszik ki. Kerüljük a sportcipő, a tornacipő viseletét, a feltűnő és színes bizsukat, a dekoltázsba becsüngő medálokat, díszes hajpántokat. A legnagyobb hőségben se fogjuk három, négy csurkába a hajunkat, kössünk egyszerű lófarkat. Gondolom, most megfordul a fejedben, melyik középkori filmből léptem ki, de hidd el a "kevesebb néha több" mondás itt érvényesül talán a legjobban.

Nincs nagy jelentősége, de értékelik az oktatók, ha valaki elsőként szeretne számot adni tudásáról. Jó benyomást kelt az, aki nyugodtan, higgadtan és magabiztosan lép a terembe és a tétel, tételek kihúzásakor nem esik pánikba. Nincs rosszabb attól, mikor valaki visszaadja a tételét. Szerencsét lehet próbálni természetesen azzal, hogy ha a tételsor felét, esetleg háromnegyedét tudod és bízol abban, hátha nem húzod ki azokat a maradék tételeket, amiket nem tudsz. Véleményem szerint sosem jó kockáztatni, ha már a nehezén átevickéltél nem érdemes rizikót vállalni, s egyébként a legtöbb tantárgy anyaga egyszer a közeli, vagy távolabbi jövőben úgyis visszaköszön vagy államvizsga, vagy szakvizsga formájában vagy csak egyszerűen egy állásinterjún, valamikor úgyis meg kell tanuld. Legyen nálunk toll, zsebkendő, kerüljünk minden gyanús tevékenységet, amivel a csalás gyanúja ránk terelődhetne. A telefonunkat legalább némítsuk le.

A tételek kihúzása után először is alaposan vizsgáljuk meg a címet. Egyetemi pályafutásom során több alkalommal is előfordult, hogy a tételsorban akár tartalmilag, akár elnevezésileg is hasonló tételek voltak. Ügyeljünk arra, hogy ne más tételről beszéljünk.

Építsük fel gondosan a mondandónkat: ne vágjunk bele a közepébe, szánjunk legalább két- három mondatot a bevezetésre. A legértékesebb, mikor el tudod helyezni az adott kérdést rendszertanilag. Magabiztos fellépéssel hidd el - jellemzően- az oktató nem fog félbeszakítani és kellemetlen kérdésekkel zaklatni, ha látja, hogy tudod és felkészült vagy. A legtöbb vizsgán nem csak az adott tételre kíváncsiak az oktatók, hanem pont azért, hogy felmérjék éppen azt a tételt húztad, amit véletlenül megtanultál, vagy pedig tudsz-e ténylegesen mindent, előfordulhat, hogy kérdeznek más tételből is. Ezt könnyen ki tudod kerülni azzal, hogy a bevezetésben mondasz a tétellel összefüggésben néhány bevezető, értékes gondolatot. Ez is már magában egy fél siker.

A papírodra írd fel a nevedet, gyakorta beszedik a vázlatot, de írj olvashatóan, olyan is előfordulhat, hogy az oktató elkéri a papírodat és gyorsan átfutja azt. Jelöld a lapon mely tételt húztad, a feleletedkor mondd el a címét is. Használj a vázlatban címszavakat, legyen a kidolgozás vázlatos. Nem szabad a lapot bámulni, el kell tudni szakadni tőle, a papír csak egy mankó. A felelet közben nézz fel sokszor, tarts szemkontaktust a vizsgáztatóval, keltsd azt a látszatot, mintha fejből mondanád a tételt, a papíron a szavak csak vezetik a mondandódat.

A felelet közben ne kattogtasd a tolladat, ne dobolj a lábaddal, ha forgós a szék ne forogj vele. Tudom, nehéz ennyi mindenre ilyen szituációban figyelni, de a kényszercselekvéseket, pótcselekvéseket mellőzd. Ne káromkodj (hallottam már róla), ne vond kérdőre az oktatót az érdemjegy miatt, ha netalántán olyan jegyet kapsz, amelynél jobbra számítottál kedvesen kérdezd meg a jobb jegyért nem tenne-e föl még néhány kérdést. Veszíteni nem veszíthetsz, viszont mérlegeld például az a hármas éppen csak "hármaska", vagy tényleg hajlana egy négyes felé. A vizsgáztatók is emberek, tehát ha véletlenül olyan tételt húzol, ami tudod, hogy nem volt benne a tételsorban, ne támadj neki, hanem tisztelettudóan kérdezd meg, biztos-e abban, hogy ez a tétel az idei tételsor részét képezte. Ha felelet közben, után feltesz egy kérdést és hirtelen nem tudod, ne mondd azt, hogy fogalmad sincs róla és ne is beszélj csacskaságokat, kérj egy fél perc gondolkodási időt, hidd el, nem fogják megvonni tőled.

Előfordulhat az is, hogy a vizsgaidőszak nyolcadik, kilencedik szóbeli vizsgáján leblokkol az agyad. Velem egyszer fordult elő és nem csak hogy kellememetlen volt, de dühítő is, hiszen csak az járt a fejemben, hogy "most a tétel ötödik bekezdése jön, az ötös felsorolás, rózsaszínnel kiemelve". Jogosan keseredsz el, hogy amit még előző nap folyékonyan, szó szerint szavaltál, az agyad nem tudja felidézni. Mondhatom, hogy ne pánikolj be, de ilyenkor ez automatikusan bekövetkezik.

Ennek kapcsán említeném meg azt, hogy sokan rossz néven veszik, ha két, akár több tételt is ki kell húzni. Ebben a sajnálatos szituációban nekem ez volt a mentőövem. A kidolgozás közben már nem tudtam felidézni az adott tétel második felét, így arra koncentráltam, hogy az első tételemet nagyon jól el tudjam mondani és azzal kompenzálni tudjam, hogy a második fele ha napestig ott ülök sem fog beugrani. Ez egy remek taktikta, az első tételnél plusz érdekességeket is megemlítettem, amiért még szóbeli dícséretet is kaptam, így mikor a második tétel felénél egyszer csak megálltam, az oktató értetlenül nézett rám. Sajnos ilyenek megesnek, de ne add soha fel, próbáld a menthetőt menteni, hidd el a legtöbb esetben jobb jegyet tudsz annál kapni, mint amit alapesetben akkor kapnál, ha két tétel közül az egyik felét nem tudod. Azzal, ha az évek során hallgatott tananyagot nem felejted el és idővel a tanultak összeállnak a fejedben, látod az összefüggéseket, s a vizsgán nem arra koncentrálsz, hogy mit nem tudsz, hanem arra, hogy megvillantsd az egyéb tudásodat, egy ilyen vizsgáról is úgy jössz ki, hogy az oktató megdícsér, milyen kellemesen el lehetett beszélgetni veled a tételsor utolsó és egyben legrosszabb tételéről.

Kép forrása: www.ebay.com